Álom-szemlélet

Álom-szemléletem

Mind a mai napig él az a materialista felfogás, hogy az álmok csupán az idegi pályák éjszakai kisülései: az idegsejtekre ható nappali ingerületi hatások véletlenszerű újratalálkozásai, ezért nincs értelmük és jelentőségük. Ha tehát valaki rémálmoktól szenved, szedjen nyugtatót, s ha jó fajtát talál, elmúlnak a rémálmai. Ez akár igaz is lehet, de a tüneti kezeléssel együtt a rémálmokban rejlő lehetőségek is elmúlnak, a fejlődés, változás, önismeret lehetőségei.

Amilyen makacsul tartja magát az álmok félresöprésének gyakorlata, olyan határozottan jelenik meg az igény a megfejtési sémákra is, ami éppúgy nem megoldás, mint a gyógyszeres kezelés.

A megoldás az álmok jelentésének egyedi megfejtése, mellőzve az előre gyártott kliséket, amiket helytelenül próbálunk rájuk húzni, hiszen csak a legritkább esetben illeszkednek.

 

Az álmokkal kapcsolatban az egyik leggyakrabban elhangzó kijelentés, sőt felkiáltás: „Hát ennek meg mi értelme?!” Tényleg, mi is?
Kísérletileg igazolták, hogy a patkányok álmukban végigfutják azt a gyakorló-labirintust, amelyet meg kell tanulniuk ahhoz, hogy jutalom-ételhez jussanak. Mi ennek az értelme? Nem látok más magyarázatot, minthogy az álmokban tanulják illetve feldolgozzák a feladatot. Nincs ez másképp az embernél sem, ám a hétköznapi feladataink kicsit bonyolultabbak, elsősorban a „jutalom” sokfélesége és az eléréséhez szükséges adottságok hiányosságai miatt. Az a nézet, miszerint az álmoknak semmi értelmük, ennek a sokféleségnek és a hiányosságoknak a fel nem ismeréséből adódhat. Álmunkban gyakoroljuk a „labirintust”, de ébren nem ismerjük fel, mit gyakoroltunk.

Egy személyes példa:
A minap ezt álmodtam:
„Hazafelé tartok valami műsorról, és meglátok egy lányt, aki frissen felszórt murvát egyenget, láthatólag közmunkában, de vidáman. Megkérdezem, mennyit keres ezzel. Fogalma sincs, feleli a vállát vonogatva.”
Na, ennek meg mi értelme? – kérdeztem magamtól ébredvén. Aztán meglett a válasz. A lány láthatólag jól érezte magát a szabadban, nem érdekelte, mennyit kap a munkáért; ha nem néztek oda, hülyéskedett, szabad ember volt. Amilyen én is szeretnék lenni, és amilyen voltam annak idején és lelkem mélyén vagyok ma is. Az álom előtti napon komoly megpróbáltatásként éltem meg, hogy amatőr kézművesként hivatásos iparművészek között árusítottam a portékáimat, viselkednem kellett (ami mindig nehezemre esik) és közben kényszeresen számolgattam a bevételt, hogy megérte-e érte feláldozni a szabadidőmet. Az álmom azt a labirintust gyakoroltatta velem, amelyben meg kell tanulnom egyeztetni a bennem lévő ösztönösen nemtörődöm, játékos-kedvű, egyszerű „közmunkást” (imádom a kétkezi fizikai munkát) a kiművelt értelmiségivel. Utóbbi mellett tettem le a voksot, de álmomban nosztalgiázok a másik lehetőségen. A tanulás jutalma a harmónia megélése, vagyis a „hazaérkezés” lenne. A (durva) murva, az egyengetés és az utcakép jelentésével nem untatom az olvasót, higgye el, hogy bizonyos
személyiség-vonásaimat szimbolizálják.

Nagy általánossgában elmondható, hogy minél őszintébben és természetének megfelelőbben éli valaki az életét, annál könnyebbek és kellemesebbek az álmai.

Azonban nem szabad túlzásba esni az álmokkal való törődésben, ahogy az élet egyéb területein sem. Az álom az éjszakáé, érdemes ébredés után visszaemlékezni rá, ahogy lefekvés után összegezve visszaemlékszünk a nappali élményeinkre, de nem kell görcsösen jelentést keresni minden álomban, minden részletben. Az álom többnyire érezteti velünk, hogy mi a teendőnk vele. Hallgassunk az intuíciónikra!

Az álom élettani és lélektani funkciója éppoly természetes ősi adottságunk, mint a született testi immunrendszerünk, ugyanúgy nem szabad kihasználnunk, túlterhelnünk, de ugyanúgy meg kell adnunk neki a kellő figyelmet, ami egyénenként eltérő, mint minden adottságunk.

Az álom megmutat, leleplez, feltár, megmagyaráz, kibogoz, felderít, összefüggéseket keres és talál, rámutat vagy utal a problémáink mögött megbúvó rejtett okokra és elárulja, mi foglalkoztatja elménket, milyen külső, belső konfliktusok hatnak lelkünkre, szellemünkre. Az álom nem csupán egy állókép, erről még a tapasztaltabb álomfejtők is gyakran elfelejtkeznek. Az álom dinamikája, az események egymásba kapcsolódása is jelentést rejt magában. Ha például álmomban állok egy hegytetőn és lenézek egy városra, miközben a hátam mögött látszólag ok nélkül átszalad egy gyerek, akkor valószínűsíthető, hogy a város, amelyre lenézek, gyerekkori énemet, életemet szimbolizálja.

Az álom rétegei.
Amikor az ember felébred és visszaemlékszik az álmaira, többnyire azt is érzi, hogy jelentős vagy jelentéktelen volt-e az álma. Ez nem feltétlenül egyezik azzal a jelenséggel, hogy egy álom hatása megmarad-e egész nap, vagy hamar elszáll. A jelentős álmok, amelyekről az ember érzi, hogy üzenetük, mondanivalójuk van tudatunk számára, többrétegűek. A felszínen aktuális élmények, esti mozi, előző napi hatások ismétlődnek, azonban ezek egyedi elrendezése magában hordozza az egyén pillanatnyi lelki életének tudattalan működését, rejtett felismeréseket és összefüggéseket. Sokszor van egy harmadik szint is, amely „beszél” a legmélyebb személyiség-rétegünkről, az őstermészetünkről, vagy a legrégibb gyermeki lelkünkről. Végül, esetenként a kollektív tudattalanunk tárházából is felmerülhetnek képek és jelentések, melyek nagyjából minden embernél megegyeznek (a Bölcs, a Nap, a Hold, a Halál, a Temető, stb.)

Az álmok fajtái

- Egyensúlyteremtő álmok: kompenzálják nappali elfojtásainkat, természetünknek nem megfelelő viselkedésünket. Például napközben alkalmazkodó, simulékony viselkedéssel igyekszem a környezetem (főnököm, párom, kollegám, gyerekem stb.) szimpátiáját vagy szeretetét megnyerni, jó embernek látszani, miközben lelkem mélyén sértődés vagy harag dúl irántuk - éjszaka aztán jön a farkas és támad: őket vagy engem, az erkölcsi kontroll erejétől függően. A kiegyenlítő funkció akkor a legintenzívebb, ha nappal nagy erőkkel igyekezzük letagadni magunk előtt negatív indulatainkat, mert annyira szeretnénk jónak, szentnek, tökéletesnek lenni. Az álom garantáltan megmutatja, hogy nem vagyunk tökéletesek.

- Figyelmeztető álmok: lehetőséget adnak az álmodónak arra, hogy tudatosítson olyan jelenségeket, amik benne vannak az életében, de nem veszi észre. Például betegség, vagy egy kapcsolat megromlása, veszélyes szokások felvétele, stb.

- Összerendező álmok: kapcsolatba hoznak jelenségeket egymással, sokszor csupán oly módon, hogy egy térbe és időbe helyeznek látszólag össze nem illő dolgokat. Ilyenkor biztosak lehetünk abban, hogy ezek nem véletlenek, hanem rámutatnak az életünk rejtett, addig ismeretlen, de valódi összefüggéseire.

- Visszatérő álmok: ha változatlan formában kísérnek minket hosszú éveken keresztül, az azt jelenti, hogy egy makacs, szűnni nem akaró komplexus dolgozik bennünk, amely megoldásért kiált. A lassan változó, átalakuló visszatérő álmok azt mutatják, hogyan fejlődünk, haladunk egy adott komplexus vagy konfliktus feldolgozásában.

- Vágyálmok: amikor nagyon erős valami vagy valaki iránti vágyakozásunk és nem tudunk érdemlegesen küzdeni érte, esetleg lehetőségünk sincs erre, akkor álmunkban enyhítjük ezt a feszültséget. Ott minden megtörténhet, beteljesülhet. Lehet ez a legegyszerűbb késztetés is, akár csupán annyi, hogy pl. pisilni kell, de lehet összetettebb, pl. az elérhetetlen szerelmünk iránti vágy álombeli beteljesülése.

- Rémálmokban kelnek életre azok a negatív indulatok (harag, bosszúvágy, féltékenység, irigység, gyűlölet, stb.) és elviselhetetlen szorongások (halálfélelem, magány, tehetetlenség, üresség), melyeket nappal elfojtunk, megtagadunk. Az álombeli megszemélyesítéssel az indulatok veszítenek energiájukból, így némileg elodázódik a gyomorfekély és egyéb pszichoszomatikus tünetek kialakulása. A tartós megoldás az, ha szembenézünk ezekkel a negatív érzelmekkel, megértjük és tudatosan kezeljük őket, nem pedig gyógyszerrel elmulasztjuk.

- Archaikus álmok. Ezek a kollektív tudattalan rétegeiből jönnek elő, gyakran bibliai vagy népmesei motívumok, és a funkciójuk is hasonló. Misztikus formában tárják fel az élet örökérvényű igazságait, törvényeit.

- Szórakoztató álmok: Tapasztalatom szerint olyan időszakban, amikor az ember jól van, kiegyensúlyozott, egészséges, őszinte és elégedett, de nem önelégült vagy hamis, akkor mintegy jutalomként „szórakozhat” egy jót álmában. Ezek gyakran kalandszerű, élvezetes, színes, sokszor humoros álmok, akár egy jó film.
Az álmok természetesen egyszerre több szerepet is betölthetnek.

- Visszatekintő álmok:
Lelki egyensúlyunknak - és nem utolsó sorban gyerekeink helyes nevelésének - egyik feltétele, hogy a múltunkat életkorunknak és helyzetünknek megfelelően időről időre összeegyeztessük a jelenünkkel, egyre újabb összefüggéseket fedezve fel. Ez a bölcsesség útja. Ezt szolgálják a visszatekintő álmok, amiket gyakran nem könnyű felismerni. Amikor fiatalabb szereplőkkel zajlik az álom, vagy magunk vagyunk benne fiatalabbak, az bizonyosan múltbéli élmények szimbolikus újra élése. Pincében, régi városban, ásatáson vagy erősen balra tartó helyszín felé tett látogatás a múltunkra utal.

Vissza a lap tetejére>>